Attenborough, David
Élet a Földön
Fordította: Makovecz Benjamin
Megjelenés dátuma: 2021-03-23
Terjedelem: 420 oldal
Méret: 130 x 200 mm
ISBN: 9789633556221
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Nem rendelhető
A mára már klasszikussá vált könyv és a belőle készült filmsorozat nemzedékeket varázsolt el és ismertetett meg Földünk elképesztően gazdag élővilágával. Az Élet a Földön első kiadása stílszerűen Charles Darwin, az evolúcióelmélet atyja születésének 170. évfordulóján, 1979-ben jelent meg. Ez az átdolgozott és a tudományos kutatás legújabb eredményeivel kiegészített új kiadás méltán fogja elbűvölni azokat, akik annak idején olvasták az első változatot, ugyanakkor megeleveníti az akkori élményt az új olvasókban is. A felvillanyozóan gazdag merítésű könyvben, a bőséges képanyag segítségével és David Attenborough kalauzolásával követhetjük végig bolygónk élővilágának történetét az élet első szikrájától napjainkig.
„A borneói Gomantong-barlangban 8 denevérfaj több millió példánya él. Olyan régóta laknak itt, hogy ürülékük a barlang egyik termében 30 méter magas dombként emelkedik csaknem a mennyezetig. Látni akartuk a denevéreket, ezért felmásztunk rá. Odafent, egészen közel a boltozathoz vízszintesen futó, keskeny kőpárkányokról sorban egymás mellett csüngtek lefelé. Amikor rájuk világítottunk, néhányan elengedték a kőperemet és ellebbentek mellettünk, szárnyuk súrolta az arcunkat; mások csak idegesen forgatták a fejüket, és bámultak ránk mélyfekete gombszemükkel. Aztán hirtelen erőt vett rajtuk a rémület, és kétségbeesetten próbálva menekülni a szűk folyosóból, viharként indultak meg mindannyian a barlang fő csarnokának tágasabb tere felé. Mire lejutottunk a guanóhegyről, a fő csarnokot teljesen megtöltötte az örvénylő tömeg. Csak köröztek és köröztek, mindent betöltve a csapkodó bőrszárnyak furcsa lármájával. Vissantásaiknak természetesen csak az alacsonyabb rezgésszámú tartományait hallottuk, mint távoli űrből érkező sustorgást – a ricsaj legjava rejtve maradt előttünk. Nyilvánvaló, hogy most is a szonárjukat használták, de vajon hogyan lehetséges, hogy a visszhangok pokoli orkánja egyiküket sem zavarta meg? Hogyan kerülték el az összeütközést?
Amikor leszáll az est, a denevérek elhagyják a barlangot. Percenként ezren és ezren bukkannak elő a barlang nyílásából sötét kis testek hömpölygő áradataként, és szétoszlanak az erdő fölött, hogy megkezdjék az éjszakai vadászatot. A denevérkolónia minden éjjel több tonna moszkitót és más apró rovart fogyaszt el.”
„Attenborough könyvének célja az, hogy ismereteket közvetítsen, oktasson és szórakoztasson. Mindháromnak eleget tesz, sőt egy negyediknek is: inspirál.”