Jiří Weil (1900–1959) baloldali irányultságú újságíró, aki a harmincas évek elején Moszkvában dolgozik, ahonnan kitelepítik a Balkas-tóhoz. Ezekről az élményeiről a Moszkva – A határ és a Fakanál című regényeiben számol be, a világon szinte elsőként ábrázolva a sztálini világot. 1935-ben, hazatérésekor, máig sem tisztázott okokból kizárják a kommunista pártból. A német megszállás alatt, zsidó származása ellenére, sikerül elkerülnie a koncentrációs tábort, Prágában rejtőzik a háború végéig. Az 1948-as államfordulat után megfosztják minden publikálási lehetőségtől. A szilencium 1957-ig tart. Életművét a kritika és a közönség az 1960-as évek elejétől értékéhez méltón ítéli meg. Ma őt tartják az egyik legjelentősebb cseh írónak, kelet-európai szerzők egész nemzedéke tekinti mesterének, köztük Ladislav Fuks, Danilo Kiš és Milan Kundera. Hogy végre a világ is felfedezte, az Philip Roth és Harold Pinter lelkes szavainak köszönhető.
„Az a tömörség, ahogyan Weil a kegyetlenségről és a fájdalomról ír, a legszenvedélyesebb tudósítás az élet legsötétebb pillanatairól.”