„Mi, akik bárhová visszajöttünk, azt hisszük, megkapaszkodunk. De azonnal szembesülünk a gyökértelenséggel, úszunk a szélben, mint ősszel az ökörnyál, összetört identitással, feleslegességünk teljes tudatával.  Megszámlálhatatlan irodalmi alkotás született Auschwitz-Birkenauról, de nagyon kevés az igazi, amelyik azonnal szíven üti az embert, amelynek minden szava szentírás, minden betűjére szükség van. Döbbenetes erejű könyv.

Amíg mi élünk, nem lehet azt mondani, hogy nem volt Auschwitz-Birkenau, sem azt, hogy nem olyan volt, amilyennek mi mondjuk. Ma, amikor az egész világ újra veszélyes vizeken evez, Göran Rosenberg hangját is meg kell hallanunk, aki alapos történelmi tanulmányt, és egyben megrázó regényt írt, saját, mindössze egy generációra visszamenő családtörténetét.”

Fahidi Éva, az Anima rerum valamint A dolgok lelke szerzője

Göran Rosenberg személyes hangú elbeszélésben örökíti meg édesapja, David Rosenberg útját az auschwitzi haláltáborból a nagy teherautógyárnak otthont adó svéd kisvárosig. Arról a Helyről ír, ahol ő maga gyermekként birtokba veszi a világot, ahol 1947-ben, egy augusztusi kora estén egy lengyel származású, zsidó fiatalember azért száll le a vonatról, hogy újrakezdje az életét, és ahol a világháborút követő idők ragyogó horizontját túl hamar elsötétítik Łódź, Auschwitz, Ravensbrück és Wöbbelin árnyai.

„Minden alkalmat megragadok, hogy az Auschwitzból induló utakról érdeklődjem, mert mindegyik egyedi csoda, ellentétben az Auschwitzba vezető út mindenki számára egyforma, kollektív poklával. Az Auschwitzból induló utak a legváltozatosabb pályákat futják be, a legkiszámíthatatlanabb célok felé térnek le, és a legváratlanabb helyeken haladnak keresztül. Akik az Auschwitzból induló úton járnak, mind kivételek, éppúgy, ahogy minden, Auschwitzból induló út is kivétel. És mivel azon kevesek, akik élve eljutnak az út végéig, ritkán utaznak ugyanazon az úton, könnyen előfordulhat, hogy az útvonalak feledésbe merülnek.”