Aurélie, a Le Temps des Cerises gyönyörű női séfje és André, a kiadói szerkesztő már egy éve együtt vannak. Közeledik a Valentin-nap – tökéletes időpont a lánykérésre. Mielőtt azonban André „akcióba léphetne”, váratlan dolog történik: Aurélie kis étterme Michelin-csillagot kap. A fiatal szakácsnő úszik a boldogságban. Egészen addig, míg kiderül, hogy tévedésről van szó.

A Michelin-csillagot valójában egy azonos nevű vétheuil-i étterem kapta, melynek arrogáns sztárséfje, Jean-Marie Marronnier nem is késlekedik erről telefonon gúnyosan felvilágosítani Aurélie-t. Amikor nem sokkal később személyesen is találkoznak, Aurélie elámul: a riválisa egy jóképű, kék szemű, elbűvölő férfi. André, akit addig elkényeztetett a siker és a nők, életében először tapasztalja meg, mi is az a féltékenység…

„– Mit keres magánál a barátnőm lakáskulcsa? – ordítottam magamból kikelve.

– Hé, hé, hé, csak lassan a testtel, főszerkesztő úr! – Két kezét védekező mozdulattal emelte maga elé. – Nem kell átmennie Rambóba! Nem loptam el, rendben? Amikor együtt voltunk Givernyben, Aurélie a kulcsait…

Ennél tovább nem jutott. Lendületet vettem, és az öklömmel belepancsoltam gyűlölt riválisom arcába.

Marronnier egy pillanatra meglepődött, majd úgy koppant a földön, akár a lehullott gesztenye.

– Ezt a kulcsokért, te rohadék! – kiabáltam, miközben a kezemet dörzsöltem.”