Egy fiatal egyetemista lány 1975-ben levelet írt Isaac Bashevis Singernek azzal a kéréssel, hogy részt vehessen szépírói kurzusán a Bard College-ban, egyúttal felajánlotta, hogy minden héten elviszi autóval a manhattani lakhelyétől kétórányira fekvő egyetemre. Ezeken a keddi utakon kezdődtek azok a nagy beszélgetések, amelyek oda vezettek, hogy a lány Singer “szolgálatába” állt: köznapi kategóriákkal nehezen leírható mindenese lett. Az álomlátó ezeknek az éveknek a jelentős eseményeit és hétköznapjait idézi fel. Kibontakozik előttünk a New Yorkban és Miamiban élő – időközben Nobel-díjassá lett – író élete, de felsejlenek Singer életének sok évtizeddel korábbi lengyelországi helyszínei is. A szerző hol csodálkozó, hol riadt tekintetén keresztül látjuk, ahogyan a kéziratai fölé hajló vagy odaadóan másokra figyelő, megértő író szinte egyik pillanatról a másikra kicsinyessé, önzővé válik, hogy a következő percben újból bölcsességtől és szeretettől sugárzó arcát mutassa. Átéljük az időközben felnőtt nővé váló fiatal lány aggodalmát és fájdalmát, amikor kénytelen szembesülni az apaként szeretett íróra rátörő öregséggel és az ebből fakadó személyiségtorzulásokkal. Theluskin visszaemlékezésének világában nem csak Singer írásainak ismerői fognak otthonosan mozogni, a szerző mindenkit az idősödő író közelébe enged: vele együtt csodáljuk és utasítjuk el, szánjuk, értjük a világhírű jiddis nyelvű amerikai írót.