Mi a tudomány? Az egyiptomiaktól a majákig, a kínaiaktól a babilóniaiakig mindegyik civilizáció úgy látta, hogy „fenn az égbolt, lenn a föld” – ennyi a világ (és a Föld alatt még valami, hogy le ne essen). De a görögök másképpen gondolták: úgy, hogy a Föld alatt is ég van – merthogy a Föld csak egy nagy kődarab az égben; és nem kell tartania semminek, mert ugyan miért esne le? Hogy pontosabbak legyünk, egy filozófus, Anaximandrosz biztosan így gondolta, még az i. e. 6. század első felében, és ez, ahogyan Karl Popper, a tudományfilozófia kiemelkedő 20. századi képviselője mondta, „az emberi gondolkodás egész történetének egyik legmerészebb, legforradalmibb gondolata, legpáratlanabb felfedezése”.

Könyvünk Anaximandrosz rendkívüli „tudományos forradalmáról” szól; ez a ragyogó gondolat nyitotta meg az utat Kopernikusz, Galilei, Newton és Einstein felfedezéseihez. Tőle kapunk ösztönzést, hogy higgadtan elmélkedjünk a tudományos gondolkodás természetéről, kritikai és felforgató képességéről, s vitába szálljunk azokkal, akik tudományellenes dogmatizmusukban azt hirdetik, hogy csak az övék az igazság, másfelől meg azokkal, akik a manapság igen divatos kulturális relativizmust vallják. Rovelli hevesen, szenvedéllyel védelmezi a gondolat szabadságát mindenfajta tömegbutítással szemben.

„A tudományos gondolkodás mindenekelőtt azoknak az újabb és újabb módszereknek a szenvedélyes felkutatása, amelyek révén a világ elgondolható. Nem a megszerzett bizonyosságokban rejlik az ereje, épp ellenkezőleg: annak radikális tudatosulásában, hogy mekkora a tudatlanságunk. Ez a tudatosság késztet bennünket kétkedésre a tudni vélt dolgokban, és arra, hogy emiatt folytassuk a tanulást. Nem a bizonyosság kedvéért törekszünk a tudásra, épp ellenkezőleg: a bizonyosság mélységes hiánya miatt.”