A tetten ért halál című könyvnek, amely angolul Death in the making címmel 1938-ban jelent meg, még nem volt magyar kiadása. Ez az új reprint kiadás, egy fotótörténeti ritkaság, pontos mása az 1938-as kötetnek, de az eredeti papírképek és negatívok felhasználásával új másolatok készültek hozzá, és kiegészült egy történeti igényű esszével. A fotók szerzőségét is sikerült pontosan azonosítani, ennek során derült fény arra, hogy közülük néhányat Robert Capa és Gerda Taro mellett barátjuk, Chim készítette.

A képszövegeket Robert Capa, az előszót Jay Allen írta. A könyvet André Kertész tervezte.

A tetten ért halál fényképeken keresztül követi nyomon a spanyol polgárháború első évének eseményeit. A fotók és az azokat kísérő szövegek egy rendkívüli időszakban ragadják meg a diadalmas pillanatokat, és rajzolják ki a háborús borzalmak krónikájának ívét: a demokratikusan megválasztott spanyol kormány védelmében a köztársasági erők összefognak, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette fasiszta felkelést. Képi rekviem ez, mely emléket állít a kezükben fegyverrel elesett harcolók ezreiről. 1937 őszén, amikor ez a kötet készült, már világosan látszott, mennyire megszenvedi a spanyol köztársaság, hogy számos európai ország és az Egyesült Államok − a be nem avatkozás politikáját választva − elárulta ügyüket. A tetten ért halál elégikus hangvételű tisztelgés az áldozatvállalás előtt.

Robert Capa huszonöt éves volt, amikor A tetten ért halál megszületett. Az ő képein kívül Gerda Taro német fotóriporter – ő 1937 júliusában vesztette életét a spanyol fronton –, valamint lengyel kollégájuk, Chim képei fejezik ki a szenvedélyes hitet és elköteleződést a demokrácia egyik legnemesebb ügye mellett.

A kötetben szereplő képek fotográfusai:

Robert Capa (Budapest, 1913. október 22. – Thai Binh, 1954. május 25.) a 20. század egyik leghíresebb fotóriportere. Friedmann Endre Ernő néven zsidó családba született. Berlinben tanult, majd 1933-ban Párizsba menekült. A spanyol polgárháborúban készült képei tették híressé a nevét. A második világháborúban haditudósítóként dolgozott, ott volt a normandiai partraszállásnál is. 1947-ben többekkel, köztük Chimmel és Henri Cartier-Bressonnal, megalapította a Magnum fotóügynökséget. 1954-ben Indokínában egy aknára lépve vesztette életét.

Gerda Taro (Stuttgart, 1910. augusztus 2. – Brunete, 1937. július 26.) egyike az első női fotóriportereknek, egyben az első nő, aki haditudósítói munkája közben halt meg. Gerda Pohorylle néven, középosztálybeli zsidó családba született. Lipcsében nőtt fel, majd 1933-ban Párizsba menekült. A spanyol polgárháború első évében felváltva hol Párizsban, hol Spanyolországban tartózkodott. Épp a brunetei csatáról tudósított, amikor egy ellenséges tank halálra zúzta.

Chim (Varsó, 1911. november 20. – Szuez, 1956. november 10.) Dawid Szymin néven született, apja jiddis művek ismert kiadója volt. 1932-ben érkezett Párizsba, hogy a Sorbonne-on tanuljon. Néhány évvel később a rangos Regards folyóirat már rendszeresen közölte a francia Népfrontról tudósító fotóit. Végigfényképezte a spanyol polgárháborút, 1939-ben New Yorkba költözött. 1947-ben tért vissza Európába. David Seymour néven alapozta meg tudósítói hírnevét. 1956-ban halálos lövés érte, miközben a szuezi válságról tudósított.