„Mindig is sóvárgással elegy mohósággal nézte a fiúkat az apjukkal. Ha valamelyik apa tett feléje egy gesztust – megpaskolta a tarkóját, kimondta a fiam szót, meghívta egy futballmeccsre –, ő visszahúzódott, egyszerre szégyenkezve és félve, ami egyre rosszabb lett az évek múlásával, amikor lányok és fiúk világa szétvált, s ő már nem ikertestvérnek érezte magát, hanem az egyetlen hímneműnek egy olyan házban, amely minden titkot ismert, amit nők osztanak meg egymással, de semmit abból, amire az apák tanítják a fiaikat.”

Isma szabad. Anyjuk halála után évekig nevelte két ikertestvérét, és most folytathatja régóta dédelgetett álmát – Amerikában tanulhat. Mégis egyre nyugtalankodik Londonban élő, szép és önfejű húga, Aneeka miatt, és a fivérük, Parvaiz miatt, akinek nyoma veszett, aki méltóvá akar válni sosem látott dzsihádista apja sötét örökségéhez.

És belép a nővérek életébe Eamonn. Nagy hatalmú brit muszlim politikus fia, neki is fel kell nőnie születési előjogához – vagy szembe kell szállnia vele. A két család sorsa kibogozhatatlanul, gyilkosan egybefonódik ebben a szenvedélyes hangvételű, perzselő regényben.

A fiúk hazatérnek Szophoklész Antigoné című tragédiájának elsöprő erejű modern feldolgozása. Shamsie szívszorító beleérzéssel, ádázul és makacsul teszi fel újra meg újra a kérdést: Ki mondja meg, mi helyes és mi nem, amikor az embert darabokra szaggatja a szeretet és a politika összeférhetetlensége? És miféle áldozatokra vagyunk képesek a szeretetért?