Szuperintelligensnek lenni kétségkívül nagy adomány. Másrészt különbözőség, amelynek következtében megesik, hogy eltávolodunk a többiektől, és úgy érezzük, sosem vagyunk igazán a helyünkön. S mi van akkor, ha a túlzott intelligencia szélsőséges érzékenységgel jár? Ha törékenyek leszünk és szenvedünk tőle?

Hogyan tudhatjuk meg, szuperintelligensek vagyunk-e? És ha azok vagyunk, hogyan tehetjük jobbá és sikeresebbé az életünket? Hogyan aknázhatjuk ki ebből fakadó lehetőségeinket?

Ez a könyv segít, hogy jobban megértsük saját személyiségünket, és újra közel kerüljünk önmagunkhoz. Hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, és a többi ember társaságában. Egyszóval, hogy teljesebb életet élhessünk.

„Azok a »furcsa zebrák«…

A szuperintelligens emberekre én a zebra kifejezést szoktam használni. A zebra különös állat, az egyetlen lóféle, amelyet az ember nem tudott megszelídíteni, azonnal fel lehet ismerni a szavannán a csíkjairól. A zebracsíkok, akárcsak az ujjlenyomataink, egyediek, és arra szolgálnak, hogy a zebrák felismerjék egymást. Minden zebra különböző. Ezért továbbra is mondom és hajtogatom, hogy ezeknek a »furcsa zebráknak« minden figyelmünkre szükségük van, hogy harmóniában élhessenek a mi követelőző világunkban. Ezután is védelmembe fogom venni ezeket a »csíkos« embereket, akiknek a csíkjai az élettől kapott sebesüléseiket is szimbolizálják. El fogom nekik magyarázni, hogy a sok csík egyben különlegesség is, amely számos buktatótól és veszélyes helyzettől óvhatja meg őket. A csíkjaik csodálatosak, legyenek büszkék rájuk.”