Attenborough, David
Egy ifjú természettudós történetei – Állatkerti gyűjtőutak
Fordította: Makovecz Benjamin
Megjelenés dátuma: 2022-02-02
Terjedelem: 360 oldal
Méret: 155 x 230 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789633554456
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
1954-ben az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát.
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató.
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.
Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.
„David Attenborough egy kihalás szélén álló embertípus képviselője. Egyike az utolsóknak, akik még eredeti pompájában látták az esőerdőt, az óce¬ánt, a szavannát. Egy tűz körül üldögélt a vadászó-gyűjtögető törzsekkel. Jól megértették egymást, hiszen Attenborough is gyűjtött mindent, ami él és mozog: állatokat, hangokat, képeket és történeteket. Ezek különös egyvelege ez a kötet. Aki gyanútlanul olvasni kezdi, hamar egy fatörzsből kivájt kenuban vagy kényelmetlen függőágyban találhatja magát. És ha óvatlanul még beljebb merészkedik a sorok sűrűjébe, megtudhatja, mi teszi a természetfilmest. Azt az embert, aki négy fal közé szorult embertársait újra és újra össze tudja kapcsolni a természettel.”