Gilles Legardinier habkönnyű romantikus komédiájának címszereplője egy bájos francia bajkeverő, aki pont úgy csetlik-botlik, mint Bridget Jones, de legalább annyira hasonlít a franciák ikonikus filmkarakteréhez, Amélie-hez is. Julie kíméletlen őszinteséggel meséli el, mi volt a „legkreténebb dolog”, amit életében elkövetett. Őrültsége forrása természetesen nem más, mint a szerelem, mely egy két évig húzódó rettenetes párkapcsolat után talál rá az új szomszéd személyében. A titokzatos szomszédba már akkor belehabarodik, amikor csak annyit tud róla, hogy a neve Ricardo Patatraz. Julie egyik viccesen kínos szituációból a másikba keveredik, az olvasó már nem is nagyon csodálkozhat azon, hogy első találkozásukkor Julie éppen a férfi postaládájába szorult kezét próbálja kimenekíteni, persze sikertelenül. Mindennek ellenére szinte azonnal felizzik a levegő kettejük között, a beteljesülésig mégsem vezet egyenes út: Ric egy féltve őrzött titok miatt tartja a kritikus távolságot. Julie minden követ megmozgat, hogy megtudja, mit rejteget a férfi, és ezzel kezdetét veszi a félreértések és kalandok sokszor helyzetkomikumig vitt, vicces sorozata. A megismerkedés és a párkapcsolat rögös útjai mellett számos mellékszál színesíti a történetet. A banki alkalmazottak hétköznapjainak szellemesen ironikus leírása, a kicsit „kattant” barátok megmosolyogtató sztorijai, a pékség dolgozóinak és vásárlóinak állandó hadakozása mind egy-egy remekül elkapott életkép, melyeken keresztül bepillantást nyerhetünk a párizsiak mindennapjaiba. Ezeknek a történeteknek kicsit furcsa, de végtelenül szerethető karakterei adják meg a regénynek az egyedi „francia ízt”, mely igazi felüdülést jelent ebben a főleg angolszászok uralta műfaji környezetben. A szerző legnagyobb erénye, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akivel minden olvasó azonosulni tud. Persze megmosolyogjuk azokat a bizonyos „őrültségeket”, de a lelkünk mélyén csodáljuk (és talán kicsit irigyeljük is) az önmagát sem kímélő őszinteségét, öniróniáját, hiszen pontosan felismerjük benne a saját bolondériánkat. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy éppen egy férfitól kapunk ilyen pontos „látleletet” a női lélekről.